Mi áll a háttérben?
A méh simaizomszövetekből áll, amely folyamatos összehúzódások által rendszeres méhtevékenységet végez a terhesség ideje alatt is. A simaizom membránjának kalciumion csatornáin keresztül biztosított a kalciumion sejtből ki és sejtbe áramlása. Amennyiben az ion tömegesen áramlik a sejtbe, akkor jön létre az aktin és miozin szálacskák közötti összekapcsolódás, melynek eredményeként a simaizomsejt összehúzódik.

Ennek számtalan, a sejtet érő külső és belső inger lehet az okozója, de külön kiemelendő a vegetatív idegrendszer szerepe, mely az egész testet érő stresszhatásokra reagálva, mintegy szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban tartva a szervezetet, a méh simaizomsejtjeinek összehúzódását is okozza.

Mikor figyelhetők meg az összehúzódások?
Már a várandósság korai heteiben (6-8. hét) jelentkezhetnek méhösszehúzódások (kontrakciók). Erre eleinte deréktáji fájdalom, de elsősorban gyakori vizelési inger tünetei hívják fel a figyelmet, ugyanis az összehúzódott („megkeményedett”) méhizomzat benyomja a hólyagfalat, és vizelési késztetés jelentkezik.

Fontos! A korai várandós időszakban a rendszeressé és egyre erőteljesebbé váló, fájdalmas méhizomzat-összehúzódások, főleg, ha vérzés is társul hozzá, szakorvosi kivizsgálást igényelnek, mivel ez a fenyegető vetélés tünete is lehet!

A későbbi terhességi hetekben, amikor a növekvő méhtest egyre közelebb kerül az anyai hasfalhoz, a méhizomzat összehúzódásai már kézzel is kitapinthatóak. Az első magzatmozgásokat követően érzik a legtöbben először ezeket a tüneteket, amelyek mindaddig nem adnak okot aggodalomra, amíg nem járnak fájdalommal, nagyfokú kellemetlenséggel, illetve nem társulnak hozzá más tünetek (pl. rossz közérzet, vérzés, alhasi görcsök). A haskeményedés mindaddig nem tekinthető kórosnak, amíg ezekkel a tünetekkel nem társul, valamint a méhszáj állapotát nem befolyásolja.

A méhösszehúzódásokat néhány környezeti vagy egyéni tényező is kiválhatja. Gyakran a magzat mozgása áll a háttérben, de időjárás változás, a kismama stresszes életmódja, a pihenés hiánya, fokozott fizikai igénybevétel, elégtelen folyadékfogyasztás is mind okozhatnak gyakoribb méhtevékenységet. Emellett a terhesség második trimeszterétől a méhnövekedéssel járó anatómiai változások (pl. szalagok feszülése) is kiválthatják a tüneteket. Komplikációmentes esetben a haskeményedés néhány pillanatig vagy percig tart.

Mi a teendő visszatérő vagy gyakori haskeményedés esetén?
Ha visszatérő panaszokkal küzd, érdemes több időt szánni a pihenésre, odafigyelni a bevitt folyadékmennyiségre (amely ideális esetben 2-3 liter naponta). Orvosa magnézium szedését is javasolhatja, amennyiben a méhösszehúzódások nem múlnak. A magnéziumpótlás azonban legfeljebb a 36. hétig javasolt.

Ha a haskeményedést bizonyos alvási, fekvési pozíciókban (pl. hanyatt fekve) észleli a kismama, az jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a méh vérellátása pillanatnyilag nem megfelelő. Ilyen esetekben a pozíció megváltoztatása néhány percen belül megszünteti a panaszt.

Haskeményedés esetén szintén jótékony hatású a kellemesen langyos vízzel történő zuhanyozás, amely segít ellazulni a kismamának.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a terhesség alatti szexuális élet is kiválthatja a kontrakciókat, hiszen az orgazmus eleve hajlamosíthat intenzívebb méhtevékenységre.

Forrás:webbeteg.hu