Rohanó és anyagias világunkban nagy szükség van arra, hogy valóban örömteli várakozásnak éljük meg advent négy hetét. Ne csak kipipálandó feladataink, véget nem érő ajándéklistáink legyenek, hanem ötletünk arra, hogyan váljék igazi ünneppé azok számára, akiknek örömet akarunk szerezni.

December elejétől készülhetünk adventi koszorúval is az ünnepre. Szalma- vagy vesszőkoszorúra fenyőágakat erősítünk, színes szalaggal díszítjük, négy gyertyát erősítünk rá. Nem igényel különösebb tehetséget – néhány apró díszítő ötlettel, lehetőleg lila és rózsaszín szalaggal, tobozzal, terméssel, pici karácsonyfadísszel tegyük egyénivé. A lila a bűnbánat színe, a harmadik hétvégén, az öröm vasárnapján a rózsaszín gyertyát szokás meggyújtani. Minden vasárnap eggyel több gyertya világít a koszorún. Már a fenyőkoszorúnk is jellegzetes karácsonyi hangulatot teremt a lakásban, ezt még fokozhatjuk, ha narancsba, citromba szegfűszeget vagy fahéjat illesztünk. Kellemes, aromás illatuk belengi a teret, folyamatosan figyelmeztetve az ünnep közeledtére.

Karácsony ünnepe és a fenyőfa-állítás ma már elválaszthatatlan egymástól. A szokás azonban csak a 17. században terjedt el. Úgy mondják, hogy először Luther Márton állított karácsonyfát gyerekeinek, mégpedig Jézus születése napjára, sok-sok gyertyával díszítve fel. A leggyakrabban használt lucfenyőt több ezer éve kultikus növényként tartják számon, a magyar néphagyomány is tisztelettel adózik a termő ágaknak. 

Magyarországon először a XIX. században állítottak karácsonyfát, főként a nemesi családoknál. Az írások szerint Brunsvick Teréz grófnő 1824-ben maga díszítette a fát színes papírokkal, édességgel. A fenyőfa karácsonyfává válásához az évszázadok során a díszek is változáson mentek át. Először gyümölcsöt, diót, apró süteményeket akasztottak a fára, később papír- majd üvegdíszek jöttek divatba. Ma már fényfüzérek, szaloncukrok csokoládék borítják be a fát, a balesetveszélyes égő gyertyák lassan kiszorulnak a használatból. 

A lucfenyő mellett egyre több helyen vásárolható feketefenyő és normandiai fenyő is. Az utóbbi években sokan választják azt a lehetőséget, hogy a gyökeres fenyőt az ünnepek után elültetik, így a kertben növekvő fák megőrzik az ünnep emlékét.

Magyar Nemzet