Lehet, hogy eddig is volt pár nap gyermekünk életében, amikor nem anyával volt egész nap, hanem a nagyszülei vagy a keresztszülei vigyáztak rá, de ez teljesen más. Jogosan érezhetjük feszélyezve magunkat, ha arra gondolunk, hogy ezentúl gyermekünk majdnem annyi időt fog ismeretlen között tölteni, mint velünk. Megjelennek az aggodalmak: Boldogul majd nélkülünk? Mi lesz velünk, még távolt van? Jól fogja magát érezni az új környezetében?  A tapasztalt óvónők szerint, az óvodára való érettség nem azt jelenti, hogy a gyermek már képes elvégezni különböző bonyolultabb műveleteket egyedül, hanem, hogy el tudja engedni az édesanyját arra a pár órácskára. Fontosabb viszont, hogy az anya is képes legyen elengedni féltett kincsét. 

Tévhit, hogy a beszoktatás csak a gyermeket érinti, túlnyomó részben az a cél, hogy az anya képes legyen elengedni gyermekét. Bonyolultabb a helyzet azoknál a családoknál, ahol ez az első alkalom, hogy anya és csemetéje először válnak el egymástól huzamosabb időre. Az édesanyákban ilyenkor a félelem szorongássá alakul, nem tudja, hogy gyermeke fog-e tudni boldogulni nélküle, konfliktusait nehézségeit lesz-e aki segíti. Nehéz helyzet előtt állnak a szülők, kérdéses számukra, hogy megengedhetik-e maguknak, hogy egy kis ideig másra figyeljenek, mással foglalkozzanak.

Az óvónő általában úgy tud segíteni ebben az időszakban, hogy megkéri a szülőket, hogy menjenek el sétálni, bevásárolni, vagy intézzék nyugodtan a dolgaikat. Azonban a kérés egy idő után türelmetlenebbé, akár utasítóvá válhatnak, ami kellemetlenséget vált majd ki belőlünk. Ez a fajta bátorítás később szorongássá vezethet, majd ellenállást vált ki belőlünk.

            Nehéz az óvónők feladata, mert minden anya-gyermek kapcsolat más és más. Minden anyánál másként zajlik az a folyamat, ahogyan elengedi gyermekét. Célszerű, ha a beszoktatás előtt megfogalmazzuk magunkban, hogy mi is az a dolog amitől annyira félünk, és mi az ami bennünk ilyen rossz érzést kelt. Segíti a folyamatot, ha már kezdetben szembe nézünk a félelmeinkkel. Az óvodakezdés megtanítja a szülőt arra, hogy bízzon meg a gyermekében, és  későbbiekben is képes legyen elengedni őt. A gyermekeknek ebben az időszakban szükségük van arra, hogy több időt töltsenek kortársaikkal és megfelelően legyenek foglalkoztatva.

            Sok anyának kell szembenézni azzal, hogy idegenekre bízza a gyermekét, ami még nehezebb ha a megelőző három évig folyamatosan kapcsolatban voltak egymással. Csak akkor leszünk képesek elengedni őket, ha megbízunk bennük.

         Az óvodakezdés nem azt jelenti feltétlenül, hogy csökken az anyai felelősség és a teendők mennyisége. Új feladatokkal kell szembenéznünk, és ha megfelelően vesszük az akadályokat semmi baj nem történhet.

         Az anyáknak segítséget jelenthet, ha előhívja saját emlékeit, feltéve, ha azok jók. Óriási szerepe van az elengedésben az óvoda minőgének, és ha bizalmat szavazunk az óvónőknek.